Abigél, te csodálatos!
2015. szeptember 12. írta: Lulma

Abigél, te csodálatos!

covers_29662.jpgMostanában több blogon, illetve ismerősökkel való beszélgetésben belefutottam az Abigél témába. Kedvet kaptam hozzá én is. Újra. 12-13 évesen olvastam először a könyvet, azóta pedig már vagy… százszor. A filmet is nagyon szeretem. Ezen a hétvégén ismét megnéztem. Mondhatni, Szabó Magda hétvégét tartottam. Kezdtem Az ajtóval (alapmű nálam ez is), folytattam az Abigéllel. Utóbbiról végül megszületett ez a bejegyzés is.

A történet remélhetőleg mindenki számára ismert: Ginát édesapja Árkodra viszi, a szigorú Matula intézetbe. 1943-at írunk, így az ok természetesen a II. világháború. A háború, mely rossz célért indult, rossz eszközökkel. Melyet talán már akkor elvesztettünk, mikor elkezdtük. Ám ezt akkor még csak egy maroknyi ember tudja, köztük Gina édesapja, Vitay tábornok. Ő pont azért próbálja elrejteni Ginát, hogy nehogy a lányával próbálják meg zsarolni, kiszedni belőle a küzdőtársai nevét.

Gina minderről semmit sem tud. Éli a tizenévesek gondtalan világát, s már az első tanítási napon összeveszik osztálytársaival. Elárul egy ősrégi matulás tradíciót, ami a tilalmak közt élő lányoknak eddig sikerült titokban tartaniuk. Az osztály kiközösíti. Bizony, a tinédzser lányok iszonyat gonoszak tudnak lenni egymással… szerintem ezt mi, lányok, egykor valamennyien átéltük. Természetesen később Gina rendezi viszonyát társaival. Szüksége is van a támogatásukra, hiszen vészterhes időkben hamar fel kell nőnie és megértenie azt, hogy a gyerekes csínytevéseknél sokkal nagyobb titkokat rejteget a felnőttek világa a háborúban. Nagy segítségére van a csodatévő Abigél is. Egy kőszobor a kertben, melynek korsójában a lányok üzenetet hagyhatnak, ha valami igazán fontos problémájuk támad. Gina sokáig nem hisz a babonában, de egy idő után már neki is egyre többet segít a titokzatos Abigél…

„Most majd Abigél leszáll a talapzatról, és elindul kőléptekkel, bemegy a tanáriba a dolgozatfüzet-szekrényhez, kiemeli Aradi dolgozatából a fényképet, visszajuttatja Aradihoz, aztán megfésülködik és ha már úgyis benne van a járásban, kimegy a kapun, és beül valami moziba.”

Vajon ki állhat a szobor titka mögött? (Na jó, aki nem tudja azt zárja be ezt az oldalt és üljön le azonnal olvasni vagy filmet nézni. :D )

„-Te szereted Abigélt? – kérdezte Horn Mici. – Hisz eddig a percig azt képzelted, hogy én vagyok az. Én, és nem a legbátrabb és legtisztább szívű férfi, akit valaha ismertem.”

Annyira gyönyörű, izgalmas, olvasmányos, és megható. Gina, Zsuzsanna, Kalmár, Torma, Horn Mici, Kis Mari, Piroska, Bánki… és Kőnig… Emberi és szerethető karakterek, tiszta jellemek.

Szeretem a II. világháborús történeteket és mindig érdekes egy hétköznapi ember szemszögéből nézni az eseményeket. Zseniális választás egy budai, elkényeztetett lány erre. Példaértékű. Egy nagyobb cél érdekében még a leggyengébb is képes változni, változtatni. Szóval csak ajánlani tudom ezt a könyvet és a filmet egyaránt. Jó tudni, hogy vannak Abigélek. Emberek, akikben benne van a jóság. „Az emberek jók, vigyáznak ránk.” – mondja ki Zsuzsanna. Hiszem, hogy tényleg így van, és még vannak, akikben ég a szeretet lángja.zsurzs-eva-abigel-1978-film-filmkultura_hu.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr697783340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KönyvParfé 2015.09.13. 15:40:03

De jó, hogy írtál róla! Az unokahúgom épp ezt olvassa, én pedig már alig emlékszem a történetre. A filmet sokszor játssza a tévé, mégis folyton csak részleteket kapok el belőle. Nekem nem volt kötelező olvasmány, már alig emlékszem rá. Súlyos hiba! Pótolom.. :) És szép az utolsó gondolat. :)

Anna Ann 2015.09.13. 16:05:30

Én is nagyon örülök, hogy írtál az Abigélről. Ahogy olvastam a soraidat, visszavitt a történetbe (egyenlőre csak a filmbe). Az kedvenc pillanatom az, amikor a gyakorlat kellős közepén Gina bocsánatot kér a többiektől, és ők azonnal meg is bocsátanak. És az is nagyon szép, amikor Gina megérti, milyen sok forog kockán, és valósággal felnőtté válik.

Lulma 2015.09.13. 17:35:59

Köszönöm szépen mindkettőtöknek! Nekem sem volt kötelező, anyukám ajánlotta. Aztán egy örökség révén hozzám került Szabó Magda összes könyvéből egy gyűjtemény, a legtöbb dedikálva. A kedvencem az Abigél maradt, de Az ajtó is dobogós lett nálam... és még nem olvastam az összeset. Talán nekem is teljesen felnőtté kell hozzájuk válnom, hogy kedvet kapjak rájuk...? :)

Anna Ann 2015.09.17. 21:46:35

Az szép, Szabó Magda gyűjtemény és több dedikálva. Szerencsés vagy! :)