A fülszöveg teljesen leírja a tartalmat, úgyhogy ezzel kezdem:

„1944-45 a második világháború utolsó évei. Marinkát, a nyolcéves kislányt rémálom kísérli, hatalmas fekete kutya üldözi álmában, hallani véli tappancsa dobbanását, úgy érzi a közeledő állat ráugrik, szétmarcangolja, megsemmisíti Őt. Hirtelen csoda történik: bekövetkezik a megváltó felébredés.

Egy észak-borsodi kisvárosban hadiüzem létesül, mely a német hadsereg számára készít különleges, nagy hatékonyságú rakétákat. A kislány – akaratán kívül – értékes hadititok fültanúja lesz, édesapja attól tart, lányát elrabolják, kényszervallatásnak vetik alá, ezért a Felvidékre menekíti, s egy derék falusi asszony gondjaira bízza. Valaki mégiscsak megtudja, hol tartózkodik a gyermek, érte megy és megpróbálja erőszakkal magával vinni. Ekkor feltűnik e ház őrzője, egy jól megtermett fekete kutya, és megmenti a lányka életét. A történet 1958-ban folytatódik, kislányból nagylány lett, szerelembe esik, s imádottja feleségül kéri.

A család boldogan készülődik az esküvőre, ám feltámad a múlt, s a háború utóhatása, mint hatalmas, vészjósló felleg, rávetül a szerelmesek életére. Vajon elegendő erejük lesz ahhoz, hogy legyőzzék az ármánykodást, vagy feladják a harcot, lemondanak a szerelemről, prédájául esve a fekete kutya éjszakájának…?

A regény a képzelet műve. Bár a történelmi személyek hitelesek, a helyszín és a cselekmények bemutatása valóságos tényeken alapul, mindez csupán az író fiktív ábrázolásában, az írói fantázián átszűrődve olvasható a könyv lapjain.”

Hogy kicsoda Szentiday Klára Mária, nem tudom, de hogy jól ír, az biztos. Szekeres Mária története magával ragadott, nem tudtam letenni a könyvet, mely két fő részből áll: Háború és Béke (haha :D ) Bár az első rész nekem kicsit döcögősen indult, a második részt már szinte egyhuzamban olvastam el. Az elején még, bevallom, nem igazán értettem, hogy egy nyolcéves kislány, aki épp egy születésnapi zsúron vesz részt és kakaót kortyolgat, hogy válhat a háború kulcsszereplőjévé. Szerencsére hamarosan beindult a cselekmény és a rózsaszín, kuglófmajszolgatós világból átlényegültünk a kőkemény valóságba és a II. világháború kémhálózatának ügyleteibe.

A kislány bujtatását és menekülését, egyre érettebbé váló jellemét nagyon szépen vezette végig az írónő. Tetszett, hogy minden részletre ügyelt, minden egyes szálat kézben tartott és a végén egy fantasztikus csavarral gyönyörűen el is varrta azokat.

Az egyetlen hiányom Marinka és Károly esküvője volt. Szerencsétlenek, ha úgy vesszük 13 évet vártak egymásra. (Marinka legalábbis, hiszen ő már nyolcéves korában beleszeretett az akkor 21 éves rendőrbe.) Végül a háború után találkozgatni kezdtek, egymásba szerettek, megtörtént a lánykérés, erre a lányt elrabolták. Jó lett volna a végére, mintegy feloldásként a lakodalom – de ez legyen a legnagyobb problémám, a regény így is nagyon szuper, izgalmas, igényes alkotás, csak ajánlani tudom.