Ilyen gyönyörű külsejű könyv, ami ennyire… kiborító… csalódás. Valamit azért mégis tud. Újra fogom olvasni, mert már rég volt, hogy egy könyv ennyire feldúlt volna. Nem rossz könyv, ha már ennyi gondolkodni – és dühöngenivalót adott. Az biztos, hogy lehet róla beszélni.

A főszereplő egy bizonyos Quentin Coldwater, aki az egyetemi felvételi beszélgetésre érkezve holtan találja a professzort, akivel találkoznia kellett volna. Az egyik helyszínre siető rendőr egy borítékot ad neki, amelyet elvileg neki szánt a professzor. A boríték Quentin kedvenc regényének utolsó kötetének kéziratát tartalmazza. Egy szellő felkapja a papírt és mikor Quentin megpróbál utánaszaladni, eltéved és hirtelen a Varázskapu mágusegyetemen találja magát. Ott közlik vele, hogy ő is varázsló, most felvételizhet, és ha nem sikerül, nem gáz, hazaküldik és kitörlik az egészet a memóriájából. Ha sikerül, akkor a szülők emlékeit módosítják, semmit sem fognak tudni a fiú titkos életéből. Amint az sejthető, az utóbbi verzió áll elő. Quentin varázslótanonccá válik.

Ez a könyv körülbelül a Harry Potter, Narnia, illetve Gyűrűk Ura sorozatok egyvelege. Az író fogta ezt a három művet, összegyúrta egy nagy gombóccá, még kicsit dobálta, kivette belőle a mesei elemeket, hozzáadott egy kis egyéni stílust… és megkapta a saját alkotását.

Harry Potter elemek: Középszerű fiú főszereplő, keresi a helyét a világban, majd egy nap megtudja, hogy varázsló és elkezd egy mágusképzőt. Az egyes akadályokat változó sikerrel veszi, hamarosan összebarátkozik egy lánnyal és egy másik fiúval (Hermione, Ron…), és az elején egy ideig az ő történetüket követhetjük.

A varázslók az egész négy vagy ötéves képzést magába foglalja, nem kötetenként mutatja be egy-egy tanév eseményeit. Emiatt iszonyat pörgős, egy szemeszter olyan húsz-harminc oldalt tesz ki a könyvben.  Az idilli hármasfogat felbomlik, mikor a másik fiú, Penny megbukik egy vizsgán. Innentől Quentin és a lány, Alice kerülnek a középpontba. Nem kell sok idő, és összejönnek. Így, spoilerrel, mindennel együtt:

Ez a rész, amit csak döbbenten, szinte tátott szájjal olvastam. A negyedéves hallgatókat egy különleges projekt részeként vadlúddá változtatják és elküldik egy testvériskolába. Vadlúdként is már állati ösztöneik lesznek, de a másik egyetemen az igazgató perverziójával is szembesülnek: szinte minden nap valamilyen állattá változtatja őket, majd kéjesen vigyorogva végignézi, amikor például sarki rókaként ezek az ösztön – és hormonvezérelte alig húszéves diákok egymással közösülnek a hóban. Utána meg majd emberként is, mert ha már álltaként jó volt, azért utólag kipróbálják normál alakjukban is…

Narnia elemek: Végig fontos szerepet játszik Quentin már említett kedvenc regénye, a Fillory sorozat. Miután elvégzik az egyetemet, egy nap rájönnek, hogy Fillory igazából is létezik. Eljutnak oda, és amikor már úgy érzi az olvasó, hogy több fantasyt, furcsa világot, mágiát nem tud befogadni, még ott is kalandoznak a szereplők. Fillory lényegében egy Narnia koppintás, csak Filloryban nem teázgatnak az egyes állatok, hanem kocsmáznak. Igen, például van egy medve, aki csak barackpálinkát hajlandó inni. (A Filloryban történtekről tényleg csak nagy spoileresen lehet írni, ezért ennél többet nem fogok.)

Gyűrűk Ura elemek: Inkább csak folyamatos utalások arra, hogy azt is egy létező világnak tekintik, Quentin egyik barátja ki is jelenti, hogy szívesen lefeküdne egy tündével.

Ami tetszett: Ha eltekintek minden fantasy elemtől, egy szókimondó regény a mai egyetemista életről. Pia, szex, bulik pia, drog, szex, bulik, szex, néha tanulás. Szóval persze elferdítve és szélsőségesen, de tényleg ilyen, és még nem igazán olvastam olyan könyvet, ami ennyire nyersen bemutatta volna ezt a világot. Plusz a húszéves pasik szemléletét a komoly kapcsolatokról... :( Ja meg a sok fiatalra (illetve idősebbekre is) jellemző állandó elégedetlenséget.

Összességében nekem ez már túl fantasy volt. Ennyi baromságot! Minden második oldal után ezt mondtam magamban. Most egy ideig földhözragadtabb, reálisabb témájú könyveket szeretnék olvasni.