Rene Denfeld: Az elvarázsoltak
2015. július 09. írta: Lulma

Rene Denfeld: Az elvarázsoltak

covers_342709.jpgFárasztó, munkakeresős hetet hagytam magam mögött, de az interjúkra járásnak meglett az eredménye: úgy néz ki, megvan életem első állása, ami a szakmámba vág *.* Annyira jó :) Akkor már csak egy pasi van a kívánságlistámon. :P

Az elmúlt napokban csak szenvedtem a hőségtől, a nap fénypontja mindig a zuhanyzás volt. Olvasgattam is, már majdnem befejeztem A varázslókat. Kissé felbosszantott most a vége felé, ezért most 1-2 napig lehet, hogy szüneteltetem. Addig is, foglalkozom egy kicsit a legutóbbi befejezett olvasmányommal: Júniusban szereztem meg (végre) a jogosítványomat, erre a jeles alkalomra kaptam egy könyvutalványt ajándékba. A kiválasztottam pedig Rene Denfeld könyve lett, Az elvarázsoltak. Megfogott az arany lovakkal díszített borító és maga a cím is. Bár most már tudom, hogy semmi mágikus dolog nem fordul elő ebben a könyvben, teljesen más szempontból varázslatos. Ráadásul Kleinheincz Csilla fordította, aki távoli rokonom. (Ő fordít és ír is, de sajnos még nem jutottam hozzá egy könyvéhez sem, pedig érdekes témákról ír.)

Az elvarázsoltak… Stephen King Halálsoron c. regényéhez hasonló a történet. Halálra ítélt foglyok egy börtönben, egy „elvarázsolt helyen”. Így látja az egyik rab. Akinek a képzeletében csodák játszódnak le minden egyes kivégzéskor, aki dübörögve vágtató lovakat lát és hall, amikor egy-egy társát utolsó útjára kísérik az őrök. Mert egy halálra ítélt menedéke csak a képzelete lehet. A börtön, ahol erőszakosság és szenvedés kíséri őket nap, mint nap, csak annak elviselhető, aki még hisz a csodában.

Ebben a világban él a bukott pap is, aki együtt imádkozik azzal, akinek eljön a kivégzésének napja. Imáival és jelenlétével próbálja megkönnyíteni a halálba vezető utat, de közben ő is szenved. Csak egy nyomozó, a titokzatos hölgy tud enyhíteni a bánatán. Ám neki sincs könnyű élete… Kettejük kibontakozó barátsága és a rabok élete emlékezteti az olvasót arra, hogy minden ember egyenlő, összeköt minket a szeretet és az emberség.

Gyönyörű, lírai. A mondatok, a megfogalmazás, az egész annyira szép! Fájdalmas, nyers, nem köntörfalazó, mégis csodálatos.

" (...) az élet olyan, mint egy újabb oldal, mely lapozásra vár"

A bejegyzés trackback címe:

https://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr237613536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.