Michael Robotham: Mondj igazat!
2015. március 15. írta: Lulma

Michael Robotham: Mondj igazat!

Két nagyon eltérő könyvtípus van a „komfortzónámban”: a csajos-romantikus-önmegvalósítós és a gyilkosságos-nyomozós-borzongós. Szinte egymás ellentétei, mégis jól megférnek egymás mellett. Ha felváltva olvasnék ilyeneket, pont meglenne az egyensúly… de azért próbálok ezen a bizonyos zónán kívül is olvasni. Most maradtam a zónán belül és egy krimit választottam. Nem bántam meg… alig tudtam letenni, izgalomban nem volt hiány.

Sztori: Három évvel a történet kezdete előtt elrabolták a tizenéves Pipert és Tasht. Most egy fiatal nő holtteste kerül elő egy tónál és hamarosan kiderül, köze van a korábbi ügyhöz. Egy pszichológust kér fel a rendőrség, hogy segítsen megoldani az esetet. Joseph a nyomozás közben saját életét is próbálja rendezni. Korábban az ő lányát is elrabolták már, ez tönkretette házasságát is. (Valószínűleg ez az író egy korábbi regényében lehetett, mert úgy írt róla, mintha ez egy közismert tény lenne.)

868529_5.jpgAhogy kibontakozik a cselekmény, a fogvatartott lányokról is egyre többet tudunk meg. Piper naplót vezet, amit a
kint zajló eseményekkel párhuzamosan olvashatunk. Fény derül Tash múltjára, és, hogy őt bizony sokan szerették volna megbüntetni/eltenni láb alól. Piper csak hűséges csatlósa volt a fiúk körében népszerű lánynak. Nem egy gyanúsított vallja, hogy bármi is történt a lánnyal, megérdemelte. Piper jelleme nem adott okot ilyesfajta gyűlölködésre, ő szinte csak szemlélője az eseményeknek. Elrablójuk is kezdetben csak Tash-t gyötri.

Hihetetlenül fordulatos a regény. Egyáltalán nem számítottam a végkifejletre. SPOILER Az, hogy pont egy rendőr legyen a tettes… nagyon meglepett, pedig nem ez az első könyv, illetve filmben is láttam már ilyet, amiben egy „belső ember” volt a gyilkos. SPOILER VÉGE Sajnáltam Tash-t. Ami vele történt, egyetlen nő sem érdemli meg. Nem egy követendő jellem, de amit vele művelt a tettes, az borzalmas. Piper-ről a külvilág alig beszél, mégis érdekesebbnek tartom őt, mint barátnőjét. Erős jellemre, bátorságra vall, hogy még a fogságban töltött idő alatt is képes szavakba önteni az érzéseit. Azáltal, hogy minden papírra vet, erőt ad magának.

„Amikor leírok valamit, azzal birtokomba is veszem az adott dolgot. Többé nem csak úgy lóg a levegőben, mint a szóbuborék a képregényekben, vagy a füstkarika. Valódivá válik. Testet ölt.”

. Jobban fel tudta dolgozni a történteket, mint Tash, akiről többször is írta, hogy nem volt olyan elfoglaltsága a fogságban, ami megkönnyítette volna a helyzetet. Természetesen nem lehet tudni, mi lett volna, ha Pipernek is el kellett volna szenvednie azokat a bántalmazásokat, mint Tash-nek.

Ilyen egy jó krimi. Fordulatos, izgalmas, letehetetlen. Közben kigugliztam, hogy ez valóban egy könyvsorozat… jól belenyúltam a 6. részbe. Így elspoilereztem magamnak valamelyik előző kötet gyilkosát, aki a pszichológus lányát rabolta el… Ettől függetlenül valószínűleg olvasok még az írótól és ajánlom a krimirajongóknak!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr267273365

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.