D. Tóth Krisztától még csak a Lolás írásait olvastam régebben a Nők Lapjában, aztán könyv formájában. Amúgy most is épp tőle olvasom a Nagylánykönyvet, mert az eddig kimaradt. Szóval, kíváncsi voltam olyan regényére is, ami nem a gyerektémával kapcsolatos.

A Húszezer éjszaka egy negyvenes nő, Helga középéletkori válságát mutatja be. Szép háza, odaadó férje, két tündéri kislánya, működő vállalkozása és hozzá hasonlóan jómódú baráti köre van, de valamit mégis hiányol. Hiába tesz meg érte mindent a férje, ő ezt szinte észre sem veszi. A barátnőivel hetente kétszer pilates órára, kávézóba jár, igazán nem mondhatja el magáról, hogy unatkozna vagy rosszul menne a sora.

Akkor mire is vágyik tulajdonképpen? Szeretetre, intimitásra talán. De lényegében azt is megkapja a férjétől. Csak más a szeretetnyelvük. Tomi másképp próbálja boldoggá tenni, mint ami Helgának kell. Helga pedig úgy érzi, egy szerető lehetne a megoldás a problémára...

Ennek a könyvnek nem kifejezetten én vagyok a célközönsége. A középkorúság még szinte két évtizednyire van tőlem (szerencsére). Mégis élveztem az olvasását és sokakkal ellentétben nekem tetszett DTK stílusa. Szerettem, ahogy Budapestről ír, ahogy Helgán kívül barátnői életébe is betekintést enged, ahogy felépíti a cselekményt és a végén a hidas jelenetet is kifejezetten eltalálta.

Hogy nem egy átlagos magyar nőt mutat be, hanem egy Rózsadombon élő gazdag típust? Ugyan... Külföldi szerzők regényeit olvasva nem szoktak ekkora felhajtást csinálni ebből, mint amilyen kritikákat erről a könyvről olvastam. Jómódban élőknek is lehet válsága, gondja, érzelmileg hiánya, bánata. A pénz nem boldogít. Számomra pont, hogy érdekes volt ez a kontraszt, hogy egy alapból "mindene megvan" típusú családanya került a középpontba. A külsőségek mögött pedig ott rejtőztek a belső csúnya foltok.

Gondolom akik még életkorból adódóan magukra ismernek olvasás közben, azoknak aktuálisabb, de egy fiatalabb olvasó is, ha érdeklődő, nyugodtan vegye a kezébe a kötetet.

Ui.: Zenél a cím. A Húszezer éjszakáról nekem folyamatosan a Budapest Bár Húszezer éjszakás kaland c. dala ugrott be, mikor rápillantottam, ezért nagyon örültem, mikor a könyv felénél kiderült, valóban van köze egymáshoz a könyv címének és az említett zenének!