A sok negatív vélemény ellenére nekem kifejezetten tetszett. Clare Balding életrajza egyszerű, kellemesen visz magával, néha vidám kacagásokkal, időnként pedig szomorkás sóhajokkal kísérve.

Clare Balding családja nagyobb, mint legtöbbünké. Nem csak öccse, anyja és bajnoknevelő apja voltak a tagjai, hanem versenylovak, kancák, csikók, pónik, és egy falka boxer és vadászkutya is. Ebben a feledhetetlen visszaemlékezésben, Clare elmondja, hogyan tanították meg őt az állatok mindarra, amit az életről, a szeretetről, örömről és szomorúságról tud.

Clare elmeséli, milyen egy olyan családban felnőni, ahol egyáltalán nem a gyerek az első. Édesapja versenylovakat treníroz, Clare és öccse pedig már totyogó koruktól kezdve besegítenek a ház és az állatok körüli munkában, Clare előbb ült lovon, mint hogy rendesen járni tudott volna és az élete további szakaszai is folyamatosan kötődnek az egyes állatokhoz. Legjobb barátja Frank, a póni, szülei pedig annyira elfoglaltak, hogy sokszor a kutyákhoz bújik, ha ölelésre és vigaszra vágyik... Története megható. Gyermekkora nagyban kihat felnőttéveire is. Clare keménnyé, határozottá válik. 

A könyv eleje kicsit vontatott, de később már olvastatja magát a történet. A gyerekek iskolás éveitől kezdve már egyenesen letehetetlen. Nagyon szépen bontakozik ki a szerző jellemfejlődése, a bentlakásos iskolai küzdelmek során.

Az egész kötetet végigkíséri egy szomorkás felhang, ennek ellenére számomra kedves olvasmány volt. Akit érdekelnek a lovak, szívesen bepillantana egy igazi farmos, vidéki életbe, annak ajánlom. Nem árt különböző nézőpontokat szerezni a rohanó városi életünk mellett.