Renée Rosen: Babaarc
2018. február 11. írta: Lulma

Renée Rosen: Babaarc

A húszas éveket eddig főként az arisztokraták szemszögéből láttam át. (Inkább nem kezdek el ömlengeni a Downton Abbeyről, de körülbelül ezen a vonalon ismerkedtem a korral és szerettem bele.) A korra jellemző másik vonal viszont, a gengszterek világa még kevésbé volt ismert számomra. Ebbe a világba kalauzol Renée Rosen könyve, aminek először a borítóján akadt meg a tekintetem a könyvtárban.

A tizennyolc éves Vera Abramowitz elhatározza, hogy kitör a szegény környékről, ahol gyermekkorát töltötte, és sokkal izgalmasabb életet fog élni, mint az őt egyedül felnevelő édesanyja. Rövidre vágatja a haját, és a térdét látni engedő ruhákban, vastagon kirúzsozott ajkakkal beleveti magát a chicagói éjszakába. Ilyenkor a nappal gépírónőként dolgozó lány vad charlestont jár, és csinos pofikájával kiérdemli a Babaarc becenevet.

Álma hamarosan beteljesülni látszik: egyszerre két fiatalembert is meghódít – az egyik egy jóképű és gazdag bártulajdonos, a másik nem annyira gazdag, de annál sármosabb szerencsejátékos. Mellettük végre bejut abba a csillogó világba, amelyről mindig is ábrándozott. Úgy gondolja, legnagyobb problémája az, hogy a két férfi közül melyiket válassza. Ám egy nap rádöbben, hogy mindkét szeretője gengszter, ráadásul két szemben álló banda tagjai. Vera váratlanul a szesztilalom idején kirobbanó gengszterháború kellős közepén találja magát – az Al Caponéval szemközti oldalon.

Kifejezetten élveztem, hogy a kötet hosszabb leírással nyit. Betekintést ad Vera életébe, aki fiatal, ám kevésbé tehetős lányokkal együtt különböző munkákkal próbál kitörni és igyekszik valamire vinni az életben. Örömet okoznak neki az ékszerek viselése, a sminkelés, a külsőségek. Az, hogy időnként sikerül besurranniuk barátnőjével valamilyen estélyre vagy egy bárban múlatják az időt és különböző fiatalemberekkel táncolnak, ismerkednek. Szépen bemutatja a szerző ezt a csalóka, külsőségekre adó világot, ahol a nők már igyekeznek bizonyos dolgokban a férfiakkal egyenrangúakká válni vagy éppen szembeszállni.

Vera két férfival is ismeretséget köt és hamarosan mindkettőjükbe bele is szeret. A történet egyik fordulópontján hamar eldől, végül melyikük mellett köt ki... Ám közben a másikat sem felejti el, soha.

Vera jellemfejlődése szépen kibontakozik, ahogy naiv lányból szeretővé, anyává, gengszterfeleséggé válik. Részese lesz egy vad, félelmetes, veszélyes, de ugyanakkor összetartó társaságnak - a gengszterek és nőik lesznek az egyetlenek, akikre számíthat.

Folyamatosan fordulatokban bővelkedik a regény, nagyon olvastatta magát. Nem tudhatod, végül melyik oldal győz, sorban hullanak el a szélhámosok... Végül Vera belátja, hogy egyedül is erősnek kell lennie, a lánya érdekében.

Izgalmas kötet volt, csak ajánlani tudom azoknak, akiket szintén magával ragad ez a kor.

A bejegyzés trackback címe:

http://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr9013656404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.