Többször megakadt már a tekintetem ezen a szép borítójú könyvön. Egy kecses, szinte balerinára emlékeztető nő látható rajta, körülötte babérlevelekkel, ami már a regény témájára és a korszakra utal, amiben játszódik. Phyllis T. Smith műve ugyanis nem mást, mint az egyik legcsodálatosabb római asszony történetét meséli el.

Történet ​egy lányról, aki később Augustus császár felesége lett.
Majd a Római Birodalom legnagyobb hatalmú asszonya.

Livia Drusilla tizennégy éves korában kihallgatja apját és annak arisztokrata társait, akik éppen a Julius Caesar elleni merényletet tervezik. A fiatal lány éles eszű bizalmassá és apja legfőbb politikai fegyverévé válik. Vonakodva ugyan, de előnyös házasságot köt Caesar hadseregének egyik parancsnokával. Anyjától azt tanulja, egy nő is lehet hatással a közügyekre, és folyamatosan próbálja észben tartani, hogy bár kiváló érzékkel látja át a római szenátus intrikáit, mindig türelmesnek és gyakorlatiasnak kell maradnia.

De a türelemről és a ravaszságról azonnal megfeledkezik, amikor találkozik Caesar fogadott fiával és örökösével, Octavianusszal. A mindössze tizennyolc éves férfi nagy hatalma ellenére szerénynek mutatkozik, és megigézi Liviát, az újdonsült feleséget. Octavianus vagyona és befolyása egyre nő, így Livia családjának szörnyű veszéllyel kell szembenéznie. A lány éles eszét és szívét követve súlyos választásra kényszerül, melynek eredményeként nagyobb befolyása lesz Rómára, mint azt valaha is gondolta volna.

Bevallom őszintén, kezdetben nem teljesen gondoltam bele, hogy egy valós történetet olvasok, valós személyekkel, annyira olvasmányos és szinte mesés volt a megfogalmazás, ám egy-két fejezet után utánaolvastam az egyes szereplők hátterének és az internet segítségével felelevenítettem a történelmi ismereteimet - azaz halvány emlékeimet. Vannak olyan filmek, sorozatok és könyvek, amikre azt mondom, hogy ha ezt anno olvastam volna vagy megnéztem volna sokat segítettek volna a történelemórákra való készülésben. Szerettem egyébként, egyik kedvenc tantárgyam volt, de azt elismerem, hogy száraz és sokszor unalmas volt az anyag, Azt hiszem, nekem főleg a tanárom volt az, aki miatt örömmel jártam az órákra és bátran mentem töriből emelt szintű érettségire. Azt azért aláírom, hogy az Ókor sosem tartozott a kedvenceim közé és jól jött volna bármilyen ehhez hasonló könyv vagy egyéb segédanyag, ami lelkesít és segít abban, hogy jobban elmélyedjek a témában.

Az Én, Lívia c. könyvnek sikerült folyamatosan lekötnie és fenntartania érdeklődésemet. Olvastatta magát. Egy olyan asszonyt ismerhettem meg benne, akinek a jelleme és tettei akár a mai korban is aktualitással bírhatnak. Erős, magabiztos személyiség, aki fel meri vállalni az egyéniségét, nézeteit és véleményét akár politika, akár magánélet terén. Intelligens, merész nő, aki kitűnt kortársai közül. Inspiráló és izgalmas karakter.

A kötet nyelvezetét nem mindenhol éreztem autentikusnak, megfelelőnek, viszont sokat segítettek a levelezések, amik jobban igazodtak az akkori stílushoz. Összességében jónak éreztem az egész művet úgy, ahogy volt.