Végre ismét egy olyan könyvélmény, amit szinte egyhuzamban elolvastam. Michael Wallner regénye már régóta felkeltette az érdeklődésemet a könyvtárban. Ilyen címmel, nem is csoda. Ha jól emlékszem, tavaly áprilisban nagyon szerettem volna kikölcsönözni, de nem volt bent. Idén pont április végén bukkantam rá. Igaz, végül májusban szakítottam rá időt, de az a lényeg, hogy elolvastam és nagyon megérte. Sokkal jobb volt, mint amire számítottam.
Párizs, 1943. A német Roth tizedes huszonkét éves, és a francia fővárosban a náci titkosrendőrség tolmácsa. Napközben kínvallatásoknál segédkezik, esténként azonban civil ruhába bújik, és beleolvad a párizsi forgatagba. Egy ilyen útja során, Monsieur Antoine-ként találkozik a fiatal és szép Chantallal, és egymásba szeretnek. Mindketten titkolják egymás elől valódi életüket: Roth német katona voltát, Chantal pedig azt, hogy a francia ellenállásnak dolgozik, és a Wermachtról gyűjt információkat. Szerelmüknek akkor sem tudnak ellenállni, amikor kiderül, hogy valójában halálos ellenségek…
Szeretem a második világháború alatt játszódó történeteket. Már az akkori események is adnak egy alap izgalmat, de ha még maga a cselekmény is eseménydús, akkor az még jobb. A sok feszültséget, a kínvallatás iszonyatát, a menekülés, rejtőzködés borzalmait pedig a romantikus szálak oldják fel kissé és terelik egy nyugodtabb irányba. Vagy mégsem? Ebben a történetben még a szerelmi rész sem egyszerű. Vajon meddig működhet a kettős élet? Kiderül a Párizsban játszódó regényből, ami néhol olyan részletgazdag, mintha csak egy filmet nézne az ember.
Örültem, hogy ezúttal olyan kötet került a kezembe a témában, ami inkább a németek szemszögét mutatja be, ezen belül is a katonák életét. Szerettem ezt olvasni. Talán egy-két unalmasabb jelenetre emlékszem, de összességében tetszett.