Egy-két bejegyzéssel lejjebb már megtalálható egy másik Charity Norman könyvről írt ajánlóm. Annyira tetszett az írónő stílusa, hogy ismét tőle választottam olvasnivalót. 

Jodi Picoult méltó vetélytársának nevezik Charity Norman új-zélandi írónőt.

Felkavaró és elgondolkodtató regénye egy véletlenül gyilkossá lett apáról szól. Amikor elkezdjük olvasni, még egyértelműnek tartjuk, hogy egy gyilkos nem érdemli meg a gyerekeit. De mire a végére érünk, nem lesz ennyire magától értetődő a válaszunk. Mert ebben a könyvben senki és semmi nem olyan, mint amilyennek elsőre látszik.
A történet kezdetén Joseph Scott előtt feltárul a börtönajtó, letöltötte a büntetését, és mostantól szabad ember. Csakhogy eddigre már szinte mindenét elveszítette. Véletlenül, egy családi veszekedés közben ölte meg a feleségét, és a tragikus eseményig kiváló férj volt, igazi mintaapa, valamint a városi iskola megbecsült történelemtanára. Az első útja rögtön a gyerekeihez vezet, akiket imád, és akiket a gyilkosság óta az anyai nagyszülők nevelnek. De se a gyerekek, se a nagyszülők nem akarnak hallani Joseph-ről.
Vajon tényleg az a helyes döntés, ha soha többet nem találkozik a férfival a lánya és a fiai? A történetet több szereplő nézőpontjából ismerhetjük meg: az erős karakterű nagymama, az érzékeny nagylány és a bűntudattól gyötört apa szemszögéből. Nemzetközi sikerlistás regény azoknak az olvasóknak, akik minőségi irodalmat keresnek.

Ahogy a fülszöveg is mutatja, Jodi Picoulthoz hasonlítják a szerzőt, ám számomra sokkal szimpatikusabb már két könyv után is. Mindketten előszeretettel boncolgatnak nem mindennapi, megosztó témákat. Charity Norman ebben a regényben a megbocsátást, újrakezdést választotta fő elemként.

Nem gondoltam volna, meg fogom kedvelni a gyilkos apa karakterét. Kezdetben teljes mértékben a nagyszülők, Hannah és Pápi pártját fogtam: maradjon távol az ilyen apa a gyerekektől. Kíváncsian olvastam Scarlet, a legidősebb gyermek szemszögéből íródott részeket. Két öccse mellett gondoskodó, korához képest érett, értelmes tinivé cseperedett a tragédia után. Tetszett, ahogy rajta keresztül megismerhettem a két kisfiú világát is, betekintést nyerhettem a küzdelembe, ami a lelkükben dúlt. Mindhárman vágytak a szeretetre, de csak apránként, lépésről lépésre kezdtek el közeledni gyűlölt apjukhoz. Érdekes és szívszorító volt, ahogy ébredő rokonszenvüket apjuk felé, kétségbeesetten palástolták aggódó nagyszüleik előtt, nehogy azok azt higgyék, hogy már nem szeretik őket. Sajnáltam, hogy ilyen szituációba keveredtek az érzelmileg már amúgy is ingoványos talajon álló gyerekek.

Hogy képes-e a három gyerek megbocsátani apjuk tettét, a férfi elég erős-e a börtön után új életet kezdeni, illetve hajlandóak-e a nagyszülők megengedni neki, hogy láthassa gyermekeit, a regényből kiderül. Az biztos, hogy minden oldal izgalmas és fordulatokban bővelkedő. Pár nap alatt elolvastam  a könyvet, alig bírtam letenni. Izgatottan várom a szerző további köteteit!