Bölcsődei könyvállomány I.
2016. október 03. írta: Lulma

Bölcsődei könyvállomány I.

A teljesség igénye nélkül

Manapság annyi gyermekkönyv van a könyvpiacon! Akad köztük jó is, rossz is, felkapottabb és kevésbé ismertebb is. Jó esetben otthon, a szülővel ismerkedik meg a gyermek a könyvekkel. Esti meseolvasás, talán a legtöbben ilyen formában találkoztak legelőször a könyv élményével. Az olvasóvá nevelés azonban még egy helyen kezdetét veszi, már a 3 év alattiak körében is. A bölcsőde, mint első közösség nagy szerepet játszik abban, hogy a gyermeknek irodalmi élményeket nyújtson a mindennapokban. A többség (sajnos) zömmel itt találkozik a különböző könyvtípusokkal, a kisgyermeknevelő ölében vagy mellette, a szőnyegen ülve. Sok kisgyermeket otthon már csak ledobnak a tévé elé, megvacsoráztatják, lefürdetik és minél gyorsabban megpróbálják elaltatni. A szülők is fáradtak az egész napos munka után, este már a hátuk közepére sem kívánják a leporellókat, képeskönyveket. A gyermekirodalom újdonságait követni? Hát, nagy ritkán, ha születésnap vagy karácsony van, körülnéznek a boltokban.

Ez alapján jó lenne, ha a bölcsődék könyvállománya színes, választékos lenne, a kisgyermeknevelők képben lennének az aktualitásokat illetően. Jómagam második éve dolgozom egy állami bölcsődében, méghozzá főiskolai végzettséggel. A szakdolgozatom is gyermekirodalmi témakörű volt. Megvizsgáltam azt is, mennyire ismerik a tapasztaltabb kisgyermeknevelők a legkisebbeknek szóló újdonságokat. Röviden: semennyire.

Ma azt mutatom be, hogy abban a bölcsődében, ahol én dolgozom jelenleg gyakornokként, milyen könyvek találhatóak a csoportban:

Bogyó és Babóca - ezerrel. Mintha csak ez létezne. Tudom, hogy vannak Bartos Erika ellenesek és vannak olyanok is, akik kedvelik ezt az alkotását. Azt gondolom, amíg a gyerekek szeretik, nem olyan rossz ez. Emellett viszont mindenképp mutassunk mást is a kicsiknek! (Pagony)

Boribon: Na igen, ha túlléptünk Babócáékon, Marék Veronika műve az, ami még általában fellelhető a bölcsikben. Szerintem egy fokkal jobb, mint előző társa. Aranyosak a képek és jól lehet róla beszélni a gyerekeknek. Mert kérem szépen, a bölcsiben mi nem olvasunk fel! Kizárólag a képekről lehet beszélgetni a gyerekkel. Igen, igen, ez fejleszti a szókincset, közben szabadon mondókázhatunk, énekelhetünk, ha egy-egy képről eszünkbe jut valami... de mi van a versekkel? A ritmus, a rímek... nincs is annál szebb, mint érezni a versek ringató ütemét. (Pagony)

Általában megszegem a szabályt és a rímes alkotásokat "csakazértis" eredeti formában adom át a kicsiknek. Szeretik! Jó példa erre:

Nemes Nagy Ágnes: Ki ette meg a málnát?: Leporelló formájában van meg nekünk ez a kis verses mese. Igényes illusztráció, tényleg nagyon jó kis könyv. Természetesen nem a bölcsi tulajdona, egy szülőtől kaptuk. (Móra)

Julcsi beteg: Nem dobom el tőle magam, de jobb mint a semmi. Számomra nem mond semmit a szerző, Doris Lauer neve sem. Bizarr a végbélbe rajzolt hőmérő mikor nyilvánvaló, hogy egy minimum hároméves, de inkább már javában óvodás kislány a főszereplő. A gyerekek is mindig megjegyzést tesznek erre a képre, hiszen amióta ülni tudnak, őket már hónaljban hőmérőzik. (Alexandra)

A róka zoknija: Egész korrekt, fel lehet hajtani a szőnyeget, ki lehet nyitni a szekrényt, minden oldalon van valami, amibe bekukucskálhatunk, hátha ott rejtőik a róka zoknija. Közben a testsémát, ruhadarabokat és a lakás részeit vesszük át benne. Julia Donaldson írása. (Pagony)

A beteg hangya: Egyik kedvencem, molyos értékelésem itt olvasható róla. Szintén kevésbé ismert szerző, Zdenek Miller műve. (Móra)

Tépkednivaló állatmesék: Ezt a típust komolyan nem értem. Nagyalakú, könnyen szakadó, óvodába való mesekönyv, béna rajzokkal, sok szöveggel... Beszélgessünk a képről? Aha... Hát kösz.

Noname leporellók: Gagyi illusztrációk, netről kimásolt versikék. Hát izé... no komment.

...és ami még bekerül: Időnként egész jó kis könyvek kerülnek be otthonról. Ezeket megnézzük, aztán kitesszük a gyerek szekrényébe, Aztán reménykedünk, hogy állandó jelleggel is lesz majd valami normális könyvünk.

Ez a helyzet tehát. Összességében vegyes a felhozatal. Vannak egész vállalható könyveink és olyanok is, amiket legszívesebben odadobnék a legrosszcsontabb fiúknak, hogy tépjed nyugodtan. Persze én csak egy bölcsit látok át, de hallok innen-onnan beszámolókat, így azt tudom mondani, máshol sem nagyobb a választék. Kedvencem az, hogy az egyik budapesti bölcsiben női magazinokat tesznek ugyanabba a kosárba ahova a gyerekkönyvek is kerülnek. Divat, love-teszt, fogyókúrás tippek - ezek valóban fontos témák a 3 év alatti korosztály számára.

Szülőként mennyire tartod fontosnak, hogy igényes könyveket lapozgasson a gyermeked? A ti bölcsitekben (szakemberként vagy szülőként) hogy látod a helyzetet?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr7111761023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása