Régen volt már poszt, pedig általában hétvégén szoktam írni. A csúszás oka igen kellemes (legalábbis számomra), ugyanis a hosszú hétvégét Olaszországban töltöttem. Először jártam ott (Velence, Padova) és nagyon jól éreztem magam, szép élményekkel gazdagodtam. Ennek örömére egy olasz írónő első regényéről hoztam ma ajánlót. Cristina Caboni alkotását még a Könyvfesztiválon szereztem meg. Megfogott a borító (szeretem a zöldes árnyalatokat) és a fülszöveg is:

„Elena senkiben sem bízik. Legkevésbé a szerelemben. Csak amikor a saját parfümjeit készíti, tudja elűzni a bizonytalanságot. Csak a virágokból, fákból és fűszerekből készült eszenciákkal körbevéve tudja legyőzni a félelmeit. Az illatok útját követve jut el mások szívéhez. Az illatok neki a legmélyebb gondolatokról beszélnek, a legrejtettebb vágyakról, féltve őrzött titkokról: az írisz bizalmat ad, a mimóza boldogságot hoz, a vanília megvéd, a rekettye segít a mindennapi csaták megvívásában. És Elena rég megtanulta, hogy erősnek kell lennie. Amikor az anyja elhagyta, rádöbbent, hogy csak magára számíthat, és bezárta a szívét.

Huszonhat évesen a sors ismét próbára teszi, de különleges képessége utat mutat neki. Ez az út Párizsba viszi, a parfümök fővárosába, ahol még ősi módszerekkel állítják elő a palackba zárt illatokat. És Elena hamarosan mindenkit meghódít. Páratlan módon tudja megérteni és teljesíteni a vágyakat: képes arra, hogy megfelelő parfümöt készítsen egy elveszített szerelem visszaszerzéséhez, a félénkség legyőzéséhez, a nyugalom megtalálásához.

De azt az eszenciát, amely segít kibékülnie saját múltjával, amely erőt ad a megbocsátáshoz, nem sikerül elkészítenie. Egyetlen embernek van kulcsa a lelkéhez, csak ő segíthet begyógyítani a sebeket: Cail. Cail, aki tudja, milyen törékeny is egy virág, és hogy miként lehet óvni, szeretni. Mert még a leggyengébb bimbó is elég erős lesz ahhoz, hogy kinyíljon, ha elegendő fény éri.

A parfüm titkos útjai egy olasz elsőkönyves írónő műve, mely máris nemzetközi könyvszenzáció. Cristina Caboni meghódít és megindít, meghat és ámulatba ejt. Ez a lebilincselő történet az emberi lélek bizonytalanságairól szól, meg a bátorságról, amellyel szembenézhetünk velük. És a múlt sebeiről, amelyeket csak a legmélyebb szerelem tud begyógyítani.”

Úgy voltam vele, hogy Párizs mindig jöhet, az út előtt az olaszokra nem árt ráhangolódni, illetve a parfümöket is mindig szívesen szagolgatom, magam is birtokolok néhányat. Egyébként, mióta elolvastam a könyvet, azóta még inkább „szagolgatós” lettem. Nézegetem a kis üvegcséket a drogériákban, szimatolok, találgatom, hogy Elena vajon mit mesélne egy-egy illatról. Vagy inkább az illatok mesélnek? Az sem kizárt. Minden parfümnek megvan a maga története, minden embernek megvan a saját, lelkéhez tartozó illata. Ezt vallja Elena is a könyvben, és én hiszek neki. Csodás érzés volt elmerülni a parfümkészítés világában és lubickolni a különböző eszenciákban. Külön érdekessége a könyvnek, hogy minden fejezet elején megismerhetünk egy-egy összetevőt és annak jelentését. A jövőben akár már ez alapján is választhatunk magunknak új illatot.

Határtalan, meleg, lágy. Mint egy fészek, egy puha bölcső. Belopózik a lelkedbe, de közben meghagyja neked a legteljesebb szabadságot. A nap kíséretet ad az illatoknak. Vegyük például a jázmint: hajnalban erősebb az illata, délben enyhébb, de igazán alkonyat után tárja ki a lelkét, amikor a nap már csak emlék. Össze sem lehet téveszteni az illatait, képtelenség.

Szerintem jó kis marketingfogás lenne, ha ajándék parfümmel árusítanák a regényt, vagy legalább illatos lapokkal. Nem tudom, mire számítottam, de olvasás közben néha megszagoltam az egyes oldalakat. Annyi illatról, keverékről volt szó, hogy már-már azt vártam, hogy ha közel hajolok, érezni is fogom őket.

A romantikus történet is elnyerte a tetszésemet. Kellemes kikapcsolódás volt ezt a regényt olvasni. Egyszerű, kiszámítható volt a cselekmény, mégis jó volt így, ahogy volt. Egyedi hangulatot adott neki a parfümkészítés, ez a bájos, titokzatos világ, aminek egy szeletét olvasóként megismerhettem. Ha lesz folytatása, vagy esetleg további regényei az írónőnek, biztosan elolvasom majd azokat is. Addig is, ajánlom ezt a kötetet (nem csak) a parfümkedvelőknek!