Mikor kicsi voltam, mindig a hosszú meséket kedveltem. Nem elégedtem a nyúlfarknyi történetekkel. A több oldalas tündérmeséket kerestem és kértem esti mesének, illetve később ezeket olvastam magamnak. Jodi Picoult és lánya, Samantha van Leer könyvét olvasva ismét gyermeknek érezhettem magamat. Egy egész regényt ölel fel az anya-lánya páros gyönyörű tündérmeséje!

Mostanában többször is szembejött velem egy kép az interneten, amin valami olyasmi felirat volt, hogy „Valakinek írnia kéne egy könyvet, amiben a főszereplő beleszeret az olvasóba.” Persze, most, amikor írom ezt a bejegyzést, már nem találom. Ehhez a képhez mindig odaírták, akik már olvasták, hogy a Sorok között pont ilyen könyv és mennyire szuper, nem érdemes kihagyni. Nekem is felkeltette az érdeklődésemet.

A főhős Delila, a kissé különc, magányos lány, aki szabadidejét leginkább olvasással tölti. Szerintem nincs ebben semmi rossz. :) Érdeklődése kifejezetten egy könyvre irányul, ez pedig nem más, mint a Sorok között. Könyv a könyvben, ezt szeretem! Tehát a könyvbeli Sorok között egy meseregény, amelynek főszereplője a jóképű Olivér királyfi, aki sárkányokkal, sellőkkel megküzdve próbál eljutni szerelméhez. Delilának nagyon szimpatikus a királyfi, akit igencsak helyes külsejűként illusztráltak, valamint közös pontként könyveli el a lány, hogy mindketten elvesztették édesapjukat. Delila újra és újra átrágja magát a kopott könyvtári példányon. Már minden betűt, minden rajzot ismer. Egyik nap azonban valami furcsát vesz észre a könyvben, ami eddig még nem volt ott. Hamarosan pedig Olivér megszólítja a lányt. Egy különös barátság veszi kezdetét, ami szerelemmé fordul. A két fiatal mindent megtesz, hogy valahogy egy világba kerüljenek. Az lenne a legjobb, ha Olivér jönne ki a könyvből. Vajon sikerül neki? Vagy esetleg bemenni a könyvbe egyszerűbb, mint kijutni belőle? Minden kiderül!

A könyv három részre osztható. Megismerhetjük Delila és Olivér szemszögét, valamint betekintést nyerhetünk magába a mesébe is. Lényegében három világ nyílik meg az Olvasó előtt. Deliláé a valóság. Suli, csúfolódó osztálytársak, aggódó anya, ezt mindenki ismeri. Olivér világa ennél kicsit izgalmasabb nekünk, könyvön kívüli embereknek. Mint megtudjuk, minden történetben csak eljátsszák a szerepüket az egyes karakterek, mint a színészek. Ha sellőkkel kell tenger alatt megküzdeni, akkor azt, ha egy kényes királykisasszonyt kell feleségül venni, akkor pedig azt mutatják be a könyv lapjain. Egyébként erről szól a mesei világ, azaz maga a tündérmese. Azonban, amikor a kedves Olvasó becsukja a könyvet, a szereplők kibújnak a szerepükből és beszélgetnek egymással, hobbijaik vannak, keresik a hozzájuk való társat, vagy éppen kirándulnak fejezetről fejezetre és meglátogatják egymást.

Nekem ezek a részek tetszettek a legjobban. Ahogy Delila legjobb barátnője is megfogalmazta, ez olyan, mint amikor régen azt képzeltük, hogy a játékaink életre kelnek, amikor nem vagyunk otthon. Szórakoztató volt arról olvasni, hogy vajon mivel múlatják az idejüket a képzeletbeli királyság lakói. Humoros jelenetek alakulnak ki.

Jodi Picoult-tól egy könyvet olvastam eddig (a Sorsfordítókat) és az alapján nem gondoltam volna, hogy ez a regény ilyen lesz. Felnőtt fejjel is jó dolog meséket olvasni. Kikapcsol, ellazít. Minden korosztálynak ajánlom ezt a bájos alkotást, amiben a csodálatos nyelvezet mellett nem hagyhatók szó nélkül a szépséges fekete, valamint a színes illusztrációk sem!