Az elmúlt egy-két hétben úgy alakult, hogy csupa olyan történettel találkoztam, ami igaz volt, megtörtént valós eseményeken alapult. Elolvastam Natascha Kampusch megrázó könyvét, a 3096 napot, egy borús szombat délutánon megnéztem moziban A dán lány című filmet, valamint a végére értem Michael Finkel regényének, az Igaz történetnek. Utóbbiról szól a mai blogposzt.
Fülszöveg:
„Michael Finkelt, a New York Times újságíróját 2002-ben kirúgták a laptól, miután meghamisította egy oknyomozó riport bizonyos részleteit. Miközben arra várt, hogy elbocsátását az újság nyilvánosságra hozza és karrierje végleg romba dőljön, nyugtalanító hírt kapott. Egy Christian Longo nevű fiatalembert, akit saját családja meggyilkolásáért köröztek, elfogtak Mexikóban, ahol új személyazonosságot vett fel: azt állította, ő Michael Finkel a New York Timestól. Finkel természetesen azonnal felkereste Longót, hogy megismerje az igaz történetet – ezzel bizarr és bensőséges kapcsolat vette kezdetét, az újságírói munka pedig szép lassan hátborzongató macska-egér játékká alakult.
Részben emlékirat, részben krimi, részben mea culpa: az Igaz történet mélyen személyes történet gyilkosságról, szeretetről, megtévesztésről és az igazság bizonytalan természetéről. A könyvből 2015-ben játékfilm készült James Franco és Jonah Hill főszereplésével.”
Amikor krimit olvasok, mindig azon kattogok, hogy na, ki lehet a tettes? Jó példa erre Agatha Christie, a krimikirálynő. Az ő regényeiben általában az utolsó oldalakon derül ki, hogy ki volt a gyilkos, majd kapunk egy rövid összefoglalót arról, hogy hogyan történt maga a bűntény. Az Igaz történet esetében azonban már az elejétől kezdve tudjuk, hogy ki a gyilkos. Nem, ez nem spoiler, tényleg Christian Longo ölte meg saját feleségét és három gyermeküket. Hogy hogyan és miként vitte véghez a gyilkosságokat, nagyjából arra is hamar fény derül. A kérdés ebben a regényben inkább a körül forog, hogy miért tette Christian azt, amit tett. Hogy jutott el idáig a sikeres, családját szerető férfi? És ami még megdöbbentőbb: miért hazudik a nyilvánvaló tényekről? Ki ez az ember?
Michael Finkel felveszi a kapcsolatot a letartóztatott férfival. Kezdetben levelezőtársak (Christian nem véletlenül azonosult egy újságíró személyiségével, hiszen maga is szeret írni), majd szép lassan barátság alakul ki közöttük. Bizarr és bensőséges barátság, ahogy a fülszöveg is írja. Michael - bár magának is nehezen vallja be – párhuzamot lát a saját és Chris élete között. Mindketten alaposan belebonyolódtak a hazugságok hálójába. Levélváltásaik, telefonhívásaik felgöngyölítik a Longo ügyet. Megismerhetjük Longo legbelsőbb gondolatait, érzéseit, cselekedeteinek hátterét.
Olvasás közben végig az volt a benyomásom, hogy folyamatosan kapok egy-egy kis részletet Longoból (mint mikor a hagymát bontogatod…), de nem lehetek benne biztos, hogy igazságot vagy hazugságot kaptam. Végig kettős érzésem volt vele kapcsolatban. Egyrészt jó volt megismerni és belelátni ebbe a furcsa barátságba, de ahogy elkezdtem megérteni, mennyire egocentrikus ez az ember, egyre nagyobb viszolygást éreztem. Úgy gondolom, Michael hasonlóan láthatta a helyzetet. Egy idő után az ő véleménye is kezdett átformálódni Longoról.
Finkel zseniálisan adta át a történteket. Olvasóként teljesen át tudtam élni azt, amit ő is. Christian Longo nagy játékos… bárki figyelmét magára tudja vonni, be tudja hízelegni magát az emberek szívébe. Nagyon nehéz meglátni, hogy mikor kezd el hazudni. Amiket elmesél, valamennyire mindig a realitás talaján mozognak. Döbbenetes, hogy egy pontig szinte együtt éreztem ezzel a… pszichopatával. Vajon a szerző is így volt ezzel?
Az Igaz történet izgalmas és különleges alkotás. Ilyen mértékű érzelmi kapcsolat egy gyilkos és egy kívülálló között igazán egyedi. Sok-sok gondolat kavarog bennem azóta, hogy elolvastam. Igazság, hazugság, barátság törékeny határvonalain táncoló maradandó élmény.
Köszönöm szépen a könyvet a Gabo Kiadónak!
