Mi mást is hozhatnék ezen a jeles napon, mint Luca kiskönyvét, amely gyerekkorom egyik első és máig nagy becsben őrzött mesekönyve. Varga Imre alkotása igazán egyedi, hiszen váltogatja a prózát és a verset.

A könyv Luca, azaz Ucóka (nem, engem sose szólítottak így, és nem is szeretném) történeteit meséli el, aki nagyon szereti a természetet. Szívesen gondolkodik a kertben álló, "tetejetlen körtefa" titkain, álmaiban néha a világ legszegényebb országába, Humorba látogat el, apukája szivárványt visz neki ajándékba és van egy karórája, ami a delet sose üti el, mert "a dél ügyes, óvatosan közlekedik".

Ebben a mesevilágban a jókedv néha rosszalkodik, a légy neve Ygél, mivel fejjel lefelé látja a világot a plafonról és előfordul, hogy a kislány „felnőttre játssza” magát. Lényegében a mindennapi történéseket mutatja be a könyv úgy, ahogy azt egy gyermek megéli, értelmezni próbálja.

Luca meséi közé Varga Imre kedves kis verseket szőtt különböző virágokról. Nekem az alábbi virágportré tetszett a legjobban már kiskoromban is, és most is:

Labdarózsa

Labdarózsa,
labdarózsa
szirma hullong
a folyóba.

Mintha szagos
hó szakadna,
hull a fehér
vízre, partra.

Labdarózsa,
labdaró -
illatos a
nyári hó.

A könyvet S. Horváth Klára gyönyörű illusztrációi teszik teljessé.