"- Arra jöttem rá, hogy az első rész tök jó. Régen nem szerettem, de még itt írja le legjobban milyen a Roxfort… olyan jó kis mesés, utána egyre zordabb lesz a harcok miatt.

- Nekem az a kedvencem az egész sorozat fejlődésében, hogy végig arra utalnak, hogy milyen biztonságos a Hogwarts… de szépen-lassan ez elkopik, ők viszont nem képesek belátni, hogy egyre kevésbé tartható ez az életmód. Szóval akármilyen zűrös is az egész, az az otthonuk, ami egy szép gondolat. Ugyanakkor ez szinte minden emberre jellemző, hogy inkább nem fordul a tények felé, csak ne kelljen elhagynia a komfortzónáját."

Mostanában egy barátommal gyakran beszélgetünk J. K. Rowling legismertebb könyvsorozatáról. Ő, a filmek után, nemrég kezdte el olvasni az első kötetet, ráadásul angolul (innen ered az, hogy előszeretettel említi eredeti nyelven a varázsvilág egyes elemeit), én pedig hangoskönyv formájában, Kern András előadásában hallgatom a reggeli készülődés közben.

Már nem olvasnám újra a köteteket, hiszen régen számtalanszor megtettem… de most hallgatva is újra leköt és elvarázsol. Miben rejlik Rowling csodája? Mitől lehet az, hogy kortalan ez a mű? Hiszen, míg a gyerekeket elbűvöli a titokzatos mágikus világ, az iskola, ahonnan várjuk a baglyot, hogy felvettek, ahova mindenki be szeretne kerülni, a felnőttek is ugyanolyan jól szórakoznak a hét részes történeten.

Úgy gondolom, pont ez az, ami varázslatos. Nekünk már mást ad a könyvsorozat, valamivel többet, mint a kicsiknek. Főleg az utolsó három rész az, ami már teljesen a mai világ politikájára utal: a társadalmi harcok, az elnyomás, a küzdelem jelenik meg benne. Nagyon jó, ahogy a szereplők változnak, egyre kiforrottabbá válik a jellemük, eltűnik a naivitásuk, a kamaszkori csínytevéseket, kalandokat komolyabb témák váltják fel, ehhez pedig elengedhetetlen a jellemfejlődés.

A nyelvezete is szép, gyönyörű idézetekre bukkanhatunk a hét kötetben. Személyes kedvenceim:

„A pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete.” /Albus Dumbledore/

„Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.” /Albus Dumbledore/

„A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.” /Albus Dumbledore/

„Egy ember igazi természetéről az árulkodik a legjobban, ahogy az alárendeltjeivel bánik. Ne azt nézd, mit csinál, mikor vele egyenrangúak között van.” /Sirius Black/

„Mit számít, ha nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk.” /Albus Dumbledore/

+ az egyik legszebb jelenet: 

Korábban ódzkodtam a hangoskönyvektől, de nem bánom, hogy végighallgattam a Bölcsek Kövét, örülök, hogy ez volt az első, amit választottam. (Igazából a Hobbit volt, Kaszás Attila hangján, de négy fejezet után monotonná vált, ezért abbahagytam.) Már el is kezdtem a Titkok Kamráját, amit szintén Kern András olvas fel. Nem tudom, úgy végig tudnék-e valamit hallgatni, hogy még nem olvastam előtte… talán majd egyszer azt is kipróbálom. Egyelőre még csak ismerkedem ezzel az olvasási módszerrel. Bár a hagyományos módját sokkal jobban kedvelem szerencsére. Ettől függetlenül ajánlom azoknak, akiknek kevés az idejük, így is kellemes élményben lehet része az embernek.