Ami még nagyon segített, hogy pozitívan gondolkodjak, átgondoljam az eddigi életemet és elmélkedjek önmagamról, az Elizabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek c. könyve volt. Már amúgy is rég el akartam olvasni, nem is nagyon tudtam miről szól, aztán egyszer csak megakadt rajta a szemem a könyvtárban. Kiderült, hogy pont jókor bukkantam rá. Mintha nekem írták volna. Ezt pont most kellett elolvasnom, nem egy éve, nem jövőre, most. (Vagyis ősszel, de azért még tart a hatás… )

Nekem az „eat” és a „pray” részek tetszettek a legjobban. Egyrészt imádok enni, az olasz hangulatot és konyhát fantasztikusan festette le az írónő, bár ott még nagyon gyenge és bizonytalan volt, még épphogy csak elkezdte a spirituális utazást. A „pray” résztől bevallom, tartottam, mert nem vagyok otthon a vallási témákban, és a fenséges olasz ízeket is nehezen hagytam ott. De aztán… beleszerettem Indiába és a főhőssel együtt hangolódtam rá a lelki béke keresésére, és vele együtt megnyugodott az én lelkem is. Csodálatos élmény volt olvasni.

A Balin játszódó rész is érdekes volt a maga módján, de valahogy végig az motoszkált bennem, hogy inkább visszalapoznék a középső részhez.

Imádtam ezt a könyvet. Az a baj a könyvtárba járással, hogy gyűlik a listám a könyvekről, amikből saját példányt szeretnék… ez is ilyen. Ott lenne a helye a polcomon. Ja, és van folytatása is, egyszer már láttam a könyvtárban, azóta sosincs ott. Vajon majd ha eljön az ideje hirtelen felbukkan, pont mint az Eat, pray, love?

Egyébként pont karácsonykor volt a TV-ben a film… ez is olyan, hogy nem hittem el, hogy pont ezt adják, amikor még ott zsongott a fejemben a könyv élménye. Természetesen megnéztem, még ha nem is karácsonyi. Igaz, végül csak a laptopomon, mert a TV-ben elég későn kezdődött, plusz így megúsztam a reklámokat is :D A könyv jobb volt, Julia Roberts nekem nem igazán adta vissza azt a Lizt, akit elképzeltem. A könyvben jobban tudtam vele azonosulni. Ezt a regényt mindenkinek sak ajánlani tudom. Segít.

És az olasz ételek sem utolsók. ;)